Alaphelyzet: „kevesebb gyerek van”.
Ez így, ebben a formában nem igaz – hiszen évről évre változik a gyerekek száma. Én pl. Ratkó-gyerekek gyermeke vagyok – mi sokan vagyunk. (Megjegyzés: olyan kevés a gyerek, hogy bölcsődékben helyhiány miatt 8-10 hónap a várakozási idő, amíg felveszik a gyermeket.)
Rossz megoldás – az, amit az SZDSZ elkezdett és mindenki folytatta, főleg az SZDSZ. Azaz, hogy becsukjuk az iskolákat, kirúgjuk a tanárokat, csökkentjük az óraszámokat (a tantárgyakét), nem buktatunk – de levitetjük a ponthatárokat az egyetemekkel, hogy 4-5 évre felszívják a munkanélküliség egy részét, aztán sírunk, hogy felhígult a felsőoktatás, meg sok a diplomás munkanélküli. Magyar Bálinttól 2006-ban röhögő-görcsöt kaptam, amikor nagy komolyan belemondta az arcomba (a kamerába, természetesen), hogy az a baj, hogy túl sok a hallgató, és ezért elértéktelenedik a diploma. 1996-ban éppen ő és Horn Gyula vonultak ki az ELTE-re és mondták ki kerek perec, hogy csak akkor vállalja át az állam az ELTE tartozásait (kb. 1 Tocsiknyi összeget), ha leviszik a ponthatárokat és mindenkit felvesznek. Szegény, sokat felejtett 10 év alatt. Aztán sajna a FIDESZ folytatta ugyanezt a gyakorlatot.
Egy kis kitérő: Lehet, hogy tényleg fizetőssé kellene tenni a felsőoktatást (szerintem nem), de most olyan emberek fröcsögik, hogyaszondja „nem jár mindenkinek ingyenes felsőoktatás”, akik éppen hogy ingyenesen végezték tanulmányaikat (és aztán gyakran egy percet sem dolgoztak a tanult szakmájukban). Ilyenektől hányok. Tessék szépen kamatostul visszafizetni a képzésükre fordított állami pénzeket (beleértve az utazási kedvezményeket is), utána lehet papolni!
Amúgy a társadalmi rétegek összeugrasztásának nagy hagyományai vannak minálunk, pl ezzel a mondattal, hogyaszondja „a gazda miért fizessen a diák oktatásáért, amikor neki ebből nem lesz haszna”. Egyrészt, mert neki is haszna van a mérnökből, meg esetleg a könyvtárosból is. Nomeg a politikusból semmi haszna nincs, csak kára, mégis fizeti őket. Nomeg én mi a fenéért fizessek az autópálya-építésért, amikor nincs autóm, és ha messzire megyek, vonattal járok?
Lássuk a szerintem helyes(ebb) megoldást.
Közoktatás
- Ha már kevesebb a gyerek, örüljünk, hogy egy-egy gyerekre több idő jut. Megdöbbenve hallom, hogy manapság 30-35 vagy még több gyerek jár egy általános iskolai osztályba. Mi, akik sokan voltunk 27-en voltunk. A párhuzamos osztályokban volt, ahol kevesebben. Tehát: nem a tanárokat kell kirúgni, hanem az osztálylétszámokat csökkenteni. Ezzel a gyerekek járnak jól – hosszú távon pedig a társadalom. (Ehelyett ugye ma kirúgjuk a tanárokat és aki marad, annak elvesszük az idejét, energiáját, életkedvét felesleges adminisztrációval.)
- A jó pedagógus ritka, meg kéne becsülni! Anyagilag is! Hogy ne kelljen otthagyniuk a tanítást megélhetési okokból. Ha anyagilag is megbecsült pálya lenne a tanítás, akkor lehetne válogatni, és idővel csak a jó pedagógusok maradnának. Ehhez persze erős szakfelügyelet kell.
- Tanítsuk meg a gyerekeket írni, olvasni, számolni! NEM fél év alatt, ahogy most csinálják, hanem legalább másfél év alatt, ahogy velünk tették a ’80-as években. Tudunk is olvasni, és értjük is, amit olvasunk. És aki nem tanulta meg, az bizony bukjon meg. Ne 6. osztályban derüljön ki, hogy egyesek nem tudnak olvasni (az életből merítve).
- Cigány gyerekek cigányul (az anyanyelvüket jelentő nyelvjárásban) tanulhassák az első két évben az írást, olvasást, számolást! (Nem elég, hogy eleve bunkónak, tolvajnak, hülyének könyvelik el őket, még egy idegen nyelven kell elkezdeniük tanulni. Ami minden segítség megadása mellett is baromi nehéz lenne.) Ehhez persze cigány anyanyelvű, vagy legalább cigányul tudó tanítók kellenek. Az ő képzésük évekig tart, de neki kéne állni minél előbb!
- Szűrni kell a gyerekeket dislexia, disgráfia stb. szempontjából. És segíteni: speciális képzéssel, egyebekkel. Idejében felismerve egészen jól „gyógyítható” ez a „betegség”.
- Általános iskolába járáshoz ne kelljen a gyereknek utazni! Ahol ez nem megoldható, ott kisbusszal kéne hurcolászni a gyerekeket a suliig és vissza. Akár úgy, hogy több falu tart fenn egy iskolát és egy, vagy két iskolabuszt.
- EU-pénzeket leginkább az oktatásra, azon belül is a közoktatásra kéne elkölteni. Tudom, ezen nem lehet sokat lopni, legalábbis nehezebb, de haszna jóval több van, mint pl. az Időkeréknek. Lásd Írország fejlődését az elmúlt évtizedekben!
Felsőoktatás
- Az államilag finanszírozott és a tandíjas képzés legyen átjárható (ez az egyetlen normális pontja a mostani változtatásoknak). Mondjuk félévente. Akinek 4.0 fölött van az átlaga, az ingyen tanulhat a következő félévben. Akinek alatta, az sávosan egyre többet fizet.
- A felvételi keretszámokat a megelőző évek elhelyezkedési statisztikái alapján kéne kialakítani – ez baromi nehéz dolog lenne, de meg kéne próbálni. Tehát nagyjából kikalkulálni, hogy 5 év múlva hány vegyészre lesz szükség. Nyilván pontosan nem is lehet, hiszen senki sem lát a jövőbe.
- A hallgatók után járó fejpénzt meg kell szüntetni! (Most ugyanis egy egyetem abban érdekelt, hogy minél többen járjanak oda, és ne is bukjanak ki, nem abban, hogy minél jobb képzést adjon.) Másképp kell finanszírozni az egyetemeket, főiskolákat. Például: néhány éves átállási időszak után meg lehetne próbálni az alapján finanszírozni, hogy a frissen végzettek hány százaléka tudott a szakmájában elhelyezkedni a diploma kézhez vétele utáni egy, vagy két évben. Így egy egyetem abban lenne érdekelt, hogy annyi embert képezzen egy-egy szakon, amennyit még fel tud venni a munkaerőpiac, és őket a lehető legértékesebb tudással, legmegbecsültebb diplomával lássa el.
